Az észak-amerikai mesterséges termékenyítő (AI) cégek egyre szűkebb számú, kiemelt tehéncsaládból származó bikákat használnak, mivel ezek a vonalak nagy biztonsággal magas genomikai indexeket produkálnak, ami piaci előnyt jelent. Ennek következtében a legjobb bikák jelentős része ugyanazon néhány családhoz köthető, ami növeli a beltenyésztés kockázatát.

Egy vizsgálat szerint a top 100 gTPI bika kétharmada mindössze 6–7 tehéncsaládból származik, ami jól mutatja a genetikai bázis beszűkülését. A tendencia hátterében elsősorban az „indexverseny” áll, amely a tenyésztési döntéseket erősen a genetikai értékmérők maximalizálása felé tolja.

A cégek többsége felismeri a problémát, és különböző stratégiákkal próbálja kezelni: új családok bevonása, outcross párosítások keresése, európai embriók importja vagy speciális genetikai tulajdonságok (pl. polled, slick) integrálása. Ugyanakkor ezek a megoldások gyakran gazdasági és piaci korlátokba ütköznek, mivel a kevésbé ismert vérvonalak kevésbé vonzóak a tenyésztők számára.

Míg egyes szakértők komoly kockázatnak tartják a genetikai diverzitás csökkenését és a beltenyésztés növekedését, mások szerint a genetikai előrehaladás természetes velejárója a mérsékelt beltenyésztés-emelkedés. Összességében azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetikai változatosság megőrzése és az alternatív vérvonalak felkutatása a fenntartható tenyésztés fejlődése érdekében.

Forrás: Holstein International