A kezdeti időszakban a rangsorolás kizárólag a termelési tulajdonságokra épült, később azonban a küllemi tulajdonságok is bekerültek az értékelésbe, mint a hasznos élettartam és a funkcionalitás fontos mutatói.

Az elmúlt években a szelekciós indexek tovább fejlődtek: az egészségügyi és funkcionális tulajdonságok mellett ma már a takarmány-hasznosítás hatékonysága és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos jellemzők is részét képezik. E tulajdonságok megfelelő súlyozása a nemzeti szelekciós indexek kialakításának egyik legösszetettebb feladata.

A Holstein International cikke bemutatja a legfrissebb nemzetközi trendeket, és áttekintést ad arról, hogy a különböző országok szelekciós indexei jelenleg milyen arányban helyeznek hangsúlyt a termelési, küllemi, egészségügyi és funkcionális tulajdonságokra.

Általánosságban elmondható, hogy egy adott tulajdonság gazdasági jelentősége határozza meg, milyen súllyal szerepel a nemzeti szelekciós indexekben. Ennek megfelelően a tejtermelés hosszú időn keresztül meghatározó szerepet töltött be: a korai indexekben a termelési tulajdonságok mintegy kétharmados, a küllemi tulajdonságok pedig egyharmados súlyt képviseltek. A 2000-es évek elejétől fokozatosan megjelentek az egészségügyi tulajdonságok is, miközben a termelés súlya körülbelül 40%-ra csökkent, hogy helyet biztosítson ezeknek az új szempontoknak.

Ugyanakkor egy-egy tulajdonság gazdasági értéke önmagában még nem elegendő a súlyozás meghatározásához. Legalább ilyen fontos, hogy az adott tulajdonság szelekciójával mekkora genetikai előrehaladás érhető el a populációban. Ezért a szelekciós indexek kialakításakor figyelembe kell venni a tulajdonságok közötti genetikai összefüggéseket is, különösen azok kapcsolatát a nagy súllyal szereplő termelési tulajdonságokkal.

A tulajdonságok közötti genetikai korrelációk jelentőségére a termékenység jó példa. Az 1960-as évektől egészen a 2000-es évek elejéig a szelekció elsősorban a tejtermelés növelésére irányult, ezért a termelési tulajdonságok domináltak a szelekciós indexekben. Ezzel párhuzamosan azonban a holstein állományok termékenysége folyamatosan romlott, és az ezredfordulóra a fajta egyik legnagyobb kihívásává vált.

Ennek oka, hogy a tejtermelés és a termékenység között kedvezőtlen genetikai korreláció áll fenn. A kizárólag termelésre irányuló szelekció így évtizedeken keresztül akaratlanul is a gyengébb termékenység irányába tolta a populációt. A probléma kezelésére a termékenységi tulajdonságokat beépítették a genetikai értékelésbe, majd a nemzeti szelekciós indexekbe is. A további romlás megállításához legalább 7%-os súlyozásra volt szükség, míg a termékenység tényleges javításához számos országban 14–15%-ra emelték ennek a tulajdonságcsoportnak a súlyát.

A másik végletet azok a tulajdonságok jelentik, amelyek pozitív genetikai kapcsolatban állnak a tejtermeléssel. Ezek akkor is genetikai előrehaladást mutathatnak, ha közvetlenül nem szerepelnek a nemzeti szelekciós indexben. Jó példa erre, hogy sok ország a zsír- és fehérjekilogrammot értékeli, miközben a tejmennyiség önállóan nem része az indexnek. Mivel a zsír- és fehérjetermelés szoros genetikai kapcsolatban áll a tejhozammal, a tejtermelés így is javul. Néhány ország ugyanakkor negatív súllyal veszi figyelembe a tejmennyiséget a zsír- és fehérjeszázalék mellett, hogy elkerülje a tejhozam túlzott növekedését.

A szelekciós indexek kialakításakor ezért nemcsak az egyes tulajdonságok gazdasági jelentőségét, hanem a közöttük fennálló genetikai korrelációkat is figyelembe kell venni, különösen a nagy súllyal szereplő tulajdonságokkal való kapcsolatukat.

A nemzeti szelekciós indexek összehasonlítása során a különböző tulajdonságokat három fő csoportba sorolták: termelés, küllem és hasznos élettartam, valamint egészség és hatékonyság. Bár az egyes országok eltérő tulajdonságokat vesznek figyelembe saját tenyésztési céljaik szerint, ez a felosztás jól összehasonlíthatóvá teszi a különböző indexrendszereket.

A termelési kategória jellemzően a tej-, zsír- és fehérjetermelést foglalja magában. A küllemi és hasznos élettartam kategóriába a tőgy-, láb- és lábvég tulajdonságok, az összküllem, valamint a hasznos élettartam tartoznak. Az egészség és hatékonyság csoportja ennél jóval összetettebb: ide sorolhatók többek között a termékenységi, tőgyegészségügyi és pataegészségügyi tulajdonságok, a borjúegészség, a takarmány-hatékonyság, a testtömeg, a metánkibocsátás, a hőtűrés és a környezeti alkalmazkodóképesség.

Az 1990-es években a nemzeti szelekciós indexek 70–80%-át még a termelési tulajdonságok tették ki. Az elmúlt három évtizedben azonban jelentősen átalakultak a tenyésztési célok: a tejtermelés súlya fokozatosan csökkent, miközben egyre nagyobb szerepet kaptak a küllemi, egészségügyi és funkcionális tulajdonságok.

Napjainkban már egyik vizsgált országban sem haladja meg a termelés súlya az 50%-ot. Az egyes nemzeti indexek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a termékenységre, a hasznos élettartamra, a tőgy- és lábegészségre, valamint a takarmány-hatékonyságra. Emellett több ország új tulajdonságokat is bevezetett, például a hőtűrést vagy a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos mutatókat, ezzel is támogatva a fenntartható tenyésztést.

A szelekciós célok változásával a holstein populáció külleme is átalakult. A korábban elsősorban magas termelésre szelektált, finomabb felépítésű teheneket ma egyre inkább robusztusabb, jobb egészségű, hosszabb hasznos élettartamú és gazdaságosabban tartható állatok váltják fel. A modern szelekciós indexek így nemcsak a genetikai előrehaladást, hanem a jövő holstein állományának típusát is meghatározzák.

Forrás: Holstein International